Az írott tötrénelem előtti időkből nem maradtak fent olyan adatok, amik azt bizonyítanák, hogy már akkoriban is megjósolták volna a világvégét, de ha a későbbiekből indulunk ki, már akkor is lehettek ilyen elképzelések.. Vannak látnokok, és önjelölt próféták, akik ki tudja milyen jelekből, de folyamatosan a világvége eljövetelére következtetnek, és vannak asztrológusok, akik az általunk is ismert technikák alkalmazásával kutatják a jövőt, szintén eljutva hasonló végkövetkeztetésekre..
Elsődleges félelmeink gyakran kötődtek kerek évszámokhoz.
Például az 1000 év eljöveteléhez is. A kor egyik krónikása, Raoul Glaber (vagy Glober) 1000 elején így írt: „A Sátán, János próféta szerint, nemsokára elszabadul, mivel az ezer év betelt.” Egy corbiai, barát a Föld teljes pusztulásának napjául 1000. március 25-ét jelölte meg. Ezen a napon a nép a templomokba tódult, és a szentek ereklyéinek közelében várta rettegve az utolsó ítélet jeleit.
A világvége azonban elmaradt. (mily meglepő..) Néhányan arra gondoltak, hogy az évszámhoz talán hozzá kell adni Jézus életkorát, amelyet abban az időben 33 évnek vettek. Új várakozás kezdődött. És 1033. június 29-én nagy napfogyatkozás sávja húzódott végig Európán. A korabeli leírások szerint „A napkorong sáfrányszínűvé lett; az emberek, amint egymásra néztek, látták, hogy sápadtak, mint a halál; a tárgyak zöldes színt kaptak; a szívekre tompa nyomás nehezedett és mindenki valamely rettenetes katasztrófára volt elkészülve...”
A napfogyatkozás nagy félelmet váltott ki. A rettegést keltő esemény várható közeli bekövetkezésére a keresztény Európa szinte pánikba esett. És az ezres számtól való félelmüket összekötve a Jézus által körvonalazott, szörnyű világvége előzményekkel, minden sorscsapást a világvégét bevezető jelnek értelmeztek. És sorscsapás a 10. században ugyancsak bőven sújtotta Európát. 980-tól egyik aszályos, ínséges év követte a másikat. Három éven át nem esett eső. A föld nem termett semmit, az emberek nem vetettek és nem arattak. Egy mérő gabona ára 60 arany volt. Az erdőkből előjöttek a farkasok, és a településeken a lakosoknak puszta életükért is viaskodniuk kellett velük.
Általános volt a rablás, sőt a kannibalizmus. Sok szülő megölte és megette gyermekeit. Voltak, akik tojással vagy gyümölccsel néptelen helyre csaltak gyermekeket, hogy aztán megöljék és felfalják őket.
Egy utazó házaspár egy erdei kunyhóban emberi csontokat és 48 koponyát talált: a tömeggyilkos kannibált megégették. Volt, aki nyíltan árusított emberhúst a piacon. Miután bevallotta annak eredetét, máglyára vetették, a húst pedig eltemették. De valaki éjnek idején kiásta, és megette az árucikket: őt is megégették.
Az akkori Európában azonban nemcsak éhínség, hanem egyfajta rettentő járvány is pusztított: az ún. tűzbetegségben szenvedők testét elevenen elrothasztotta a kór. A betegek húsa, mintha tűz érte volna, levált a csontokról, és oszlásnak indult.
Ezekhez képest gyerekjáték az a kis gazdasági válság, és néhány rettegett vírus, amit ma a végítélet jeleinek tartunk.
Hozzászólások: